..ennyi. A mai nap bezártam a hangszeremet a kék tokba és elköszöntem tőle az elkövetkező 3 hétre. Rengeteget melóztunk együtt így azt hiszem nyugodt lelkiismerettel hagyjuk békén egymást erre a pár hétre. Cselló és kamaravizsga - ez utóbbi három különböző felállásban -, három kamarazenekari koncert, három kamaraest, három nagyzenekari koncert, egy nap helyettesítés a "zeneiskolában" , mindezt az elmúlt hat hétben. Szerintem életemben még nem pörgettem így a repertoárt..
A kamarazenekarral három helyszínen játszottunk, ebből az első fellépésünk a Brooklyn Barge-on volt, a Brooklyn híd lábánál horgonyzó koncertekre kialakított pici hajó fedélzetén. A színpad olyan apró, hogy a három csellistán kívül mindenki állva kellett, hogy játsszon és még így is iszonyú szűkösen voltunk. Képzelhetitek milyen látványt nyújthattunk, amikor egy mozgó hajó által keltett, felhergelt hullámokkal küzdött mindenki. Hegedűseink próbáltak nem elesni, mi hárman pedig fojtottuk vissza a könnyeinket, mert a mi szemszögünkből úgy tűnt, amint épp két tucatra való részeg bazsevás tesz meg mindent az egyensúlyban maradásért. Játszottunk Mozart szimfóniát (no. 29), Barber Adagiot és Sosztakovics I. zongoraversenyt olyan szimpátiát keltve, hogy a szervezők visszahívtak minket tavaszra. Nick szerint ez nagy dolog. :)
A zongoratriónkkal két koncerten előadtuk Beethoven Ghost trióját, mire a tanárunk kitalálta mi lenne, ha megtanulnánk Sosztakovics I. trióját, ami csupán egy tétel és azzal vizsgáznánk három hét múlva.. Olyan pozitív visszajelzéseket kaptunk, hogy azóta is széles a mosoly.
A zenekarral Csajkovszkij V. szimfóniáját is három hét alatt raktuk össze és vittük színpadra - az már más kérdés, hogy mégis milyen minőségben..
Két helyen segítettem közben költözni, így dobozolásból is gyakoroltam és tökéletesítettem a tudásomat.
Latínoszék elhagyták közösen bérelt lakukat mindenki sajnálatára, hiszen a legtöbb és a legjobb összejövetelek abban a lakásban történtek. Milyen is lett volna, ha épp a lakásbúcsúztató party végződik zökkenőmentesen. Már hajnali 4 volt, amikor a rendőrség jelent meg az ajtóban. Értetlenül álltunk a kérdés előtt, hogy itt sérülés vagy bármi egyéb történt-e, mert riasztották őket. A kisszobából gyengén néha kiszűrődött, ahogy az egyik csellista lány sír, de azt gondoltuk, hogy csak a szokásos mexikói szappanoperába illő dráma zajlik ismét közte és a házigazda között, tehát az hogy Jaime zokog, normális. A rendőrök már azon voltak, hogy továbbállnak, mire megjelent Terrence, akitől már elköszöntünk, mert egyszer elindult haza és hogy hogyan került vissza még csak nem is sejtettük. Az egész egyre csak homályosodott.. Kiderült, hogy ő hívta a 911-et, mert Jaimenek, a nagyon vékony és gyenge ízületű lánynak, szétcsúszott a térde... állítólag az egyik legfájdalmasabb dolog.. Így a ki-be rohangáló sürgősségieknek majdnem órába telt, mire az ágyról a hordszékre, majd azon le az emeletről a mentőautóba szállították. Olyan volt, mintha valaki kínkeservesen szült volna - napokig nem bírtam aludni, mert ez a hang vissza-visszalátogatott.
A Hálaadás mentett meg a durva kimerüléstől. Az ünnep csütörtökre esvén hosszú, 4 napos szünetet adott. Az amerikaiak november negyedik csütörtökjén, a kanadaiak október második hétfőjén adják a hálaadásnapi vacsorát, aminek a hangulatát az otthonról ismert karácsony estéhez tudnám hasonlítani. Minden lenyugszik, senki nem dolgozik, a városok elcsendesednek és otthon családi vagy baráti körben kezdetét veszi az eszméletlen terülj-terülj asztalkám. Egy párral, Rozie és Ben a suliból és az ő családjaikkal töltöttem az aznap délutánt. Ben nagypapája prágai volt, így a szokásos hálaadási menüt rendhagyó cseh vacsorával cserélték fel. Volt knédli marhapörkölt - nekünk vegáknak valami sárga, de finom trutyi - és párolt káposzta. Majd vissza az amerikai konyhához kétféle sütőtök muffin. Ben apukája felbuzdulva azon, hogy honnan is jöttem berakott dvd-n egy régi, szórakoztató tv sorozatot, a Green acres-t, ami egy New York cityből egy vidéki farmra költözött párról szól. Mindez úgy kapcsolódott hozzám, hogy a női főszerepet Eva Gabor alakította, aki Gábor Zsazsa testvére. Ez ment a háttérben míg valakik elszundítottak, vagy egy-egy serital mellett puzzle-öztünk, a hölgyek pedig nekiültek scrabble-özni. Hangulatos volt :) .
Voltam bent a városban több ízben is, de erről majd szóljon egy következő bejegyzés..
