Eszméletlen volt az utolsó egy-másfél hónap. Nem láttunk ki a kottákból. Türelmet, erőt, kitartást próbáló koncertdömping és az ezeket megelőző próbák szakmai és emberi kihívásai, rengeteg volt. Az elmúlt egy-két hétben pedig a kétségbeeséstől olyan gyakorlásba kezdtem, mint még talán soha... felvevőkészülék, kávé, Bach-Beethoven-Rachmaniov, 7-8 órák átlagban naponta. Sok mindent megjártam azzal, hogy ilyen nyers formában szembesültem azzal, mi az ami van és mi minden hiányzik, amit magaménak szeretnék tudni a hangszer mellett. Átértékelődtek bennem dolgok. A színpadot -bár izgulósan kezdődött, de ezt a külső jelenlévők saját elmondásuk alapján nem vették észre- idővel megszoktam és azt hiszem történtek pillanatok. A végén a közönség állva tapsolt,  köztük Nick is :) Boris a Beethovenemet pozitívan méltatta, ami tőle nagy dolog, de annál értékesebb.

Sokan segítettek és mellettem álltak a finisben és ez rendkívül jól esett. Az otthonról küldött üzenetekért és gondolatokért pedig hála dobog idebent!!!!!

 Coming soon ;)