Hát ha tavaly azt gondoltam, hogy mennyire elvagyok havazva, elképzelni sem tudtam volna, hogy azt az állapotot még mindig lehet fokozni.. most már képzelni sem nagyon kell, hanem "csak" csinálni és megpróbálni kihozni belőle a legjobbat.
Ismét két kamaracsoportom van - hivatalosan; gyakorlatilag még van plusz egy trió. A hangulat általában nagyon jó, de sajnos szembe kellett nézzek azzal a ténnyel, hogy bármennyire is lehetünk egyenként jó hangszeresek, a többség nem akar túllépni az iskola által szabott elvárásokon.. jó esetben annyit próbálunk, amennyivel még elfogadhatóan szól a produkciónk. De senki nem fektet bele többet, nem ismerik a partitúrát, nem másznak bele és emiatt szólhatunk tisztán meg ha kicsit jobban odafigyelünk akkor együtt, de hiányzik az egésznek az esszenciája: a lelke.. Nincs benne odaadás, igazi azonosulás, elhivatottság. Mindenki mással van elfoglalva. Volt pár próbálkozásom megmozgatni a többieket ebbe az irányba, de sikertelenül.. Ekkor éreztem, hogy ennyi, én többet magamból nem tudok beleadni, mások helyett pedig még annyit sem - kinőttem a suliba járást. Legalább is ezen a szinten. Nemkülönben ebbe bele lehet ám fáradni - és most nem a fizikai kimerültségre gondolok elsősorban. A Hálaadási hosszú hétvége kvázi megmentett, mert elutaztam, hogy még csak közel s legyek, a rokonokhoz Albanyba. És azóta ezeket a dolgokat kicsit letettem. Nincs más dolgom, mint elfogadni a tényállást, a lehetőségek korlátozottságát és megpróbálni magamból kihozni a legtöbbet és zsebre tenni mindazt, ami értékként megtanulható és elsajátítható - mert én nem a félévi vizsgákra készülök..
Nickkel jól megvagyunk, lelkesen adja át az ötleteit, nézeteit, gondolatait továbbra is. Egy kamarafellépés után kifejezetten ezért lépett oda hozzám, hogy nagyon örül, egyre több mindent lát és hall vissza, igazán nagyon boldog emiatt... én meg naná.. Úgy érzem jó döntés volt ez a plusz egy év itt, emiatt mindenképpen.
Szóval van három kamara, két zenekar, mostanában kisebb munkák - de ezekre is készülni kell - énekeseket kísérni a diplomájukon, kantáta apró apparátusra és hasonlók... A jövőhét tele koncerttel, szám szerint néggyel, öt felállásban. Elég merész húzás volt mindent bevállalni.. de az ég vigyáz rám és mindig jön valami, amivel kicsit megtámogat, hogy ne daráljon be a rendszer. Tegnap érkeztem Baltimore-ba, itt leszek egy hétig egy könnyebb hakni miatt (mivel most Shanghaiék nincsenek az országban így hivatalosan csak a zenekari próbákról hiányzom, de Ken, a karmesterünk megértően elengedett). Egy hét, amíg gyakorolhatok meg talán kicsit többet alhatok az eddigiekhez képest, egyszóval itt a lehetőség egy kicsit felszívnom magam és készülni az utolsó három hét színes skálán mozgó megmérettetéseire.
Oh, arról még nem is írtam, hogy hova kötöztem. A tanítás kezdete előtt szeptemberben pár napot idegölő sikertelenséggel lógtam a telefonon, hátha valaki azt válaszolja végre, hogy igen még mindig szabad a hely... de sehol semmi. Majd egy bolíviai hegedűs lány hívott fel, hogy talált egy apartmant, ami közel van a sulihoz (buszmegállóig 1 perc séta se, majd busszal 12 perc alatt ott vagyok a mindennapok színterén), közel boltokhoz és egy gimnáziumhoz, ami miatt egy rendőrautó legalább egyszer húszpercenként körbejárja a környéket éjjel-nappal. Nagy konyha, két háló, fürdő, lehet gyakorolni és ami a hab a tortán: olcsóbb, mint a tavalyi hely :) Azonnal költöztem!! Mindenki egyenlő, ha valami nem tetszik meglehet mondani, nincsenek állatok bezárva és nincs néééni, aki szép csendesen kinyír lelkileg. Szóval béke van, persze nincs csillogó tisztaság, de Jóbarátok hangulat annál inkább, főleg mióta a tulaj adott egy kanapét a konyhánkba és amióta fölénk költözött Xinghao (ejtsd: Singhao) a kínai hegedűs, aki a saját portáján főzési lehetőség hiánya miatt sok időt tölt nálunk és gyakorol vagy kotyvaszt néha egészen ínycsiklandozó igazi kínai kaját (az anyukája szakács... ) vagy bonyolítja kis szíve rejtett vonzalmát egy koreai hegedűs lány iránt.. így a jóbarátok életünk néha ázsiai szappanná változik, de jó ez így :)
Három és fél hét .. ;)
