Filmajánló

Azt tudtam, hogy a csellótanárom, Nick édesanyja híres hegedűtanár.. sőt még film is készült róla. Nem nagyon néztem én ennek utána, egészen mostanáig. A film 1999-ben jelent meg The music of the heart (magyarul így fordították: A szív dallamai) címmel, főszerepben Meryl Streep. Az eszembe nem jutott volna, hogy ilyen történet van a hátuk mögött. Egy édesanya, aki egyedül marad két fiával és mindent megtesz, hogy neki való hegedűtanári állást szerezzen. Esélyt kapva egy harlemi iskolában, bizonyít és az évek alatt olyan tömegeket mozgat meg, annyi emberhez ér el, amire senki nem mert volna gondolni eleinte. Az iskolák támogatásának csökkenésével az egész zenei program létjogosultsága veszélybe kerül, de ahhoz elegen ismerik el és ragaszkodnak hozzá, hogy nem hagyják a szóban forgó értéket csak úgy eltűnni a süllyesztőben.

Ha csak úgy leülök végignézni, akkor valószínű olyan érzéssel állok fel, hogy milyen kedves kis amerikai szirup megint, meg biztos pár dolog el van túlozva... de így, hogy tudom, az egész történet olyan valóságos, mint ahogy Roberta fia Nick jelenleg a tanárom; abszolúte kézzelfogható, és igaz, hogy az a bizonyos koncert a történet végén valóban így és ilyen emberek közreműködésével jött létre, mint Itzak Perlman, Isaac Stern, Arnold Steinhardt, Marc O'connor és még páran a jó ügy érdekében. A filmben csupán a magánéleti vonulat valódiságában nem vagyok biztos. Létezik, hogy az egy fiktív kiegészítés ahhoz ami viszont igaz, miszerint az édesapa bizony lelépett..

Itt az előzetes:



Egy részlet a filmből:



És ugyanez a részlet a való életből. Ha van türelmetek egy kicsit nézni,a sok híresség után a színpad közepén mutatják Robertát és mögötte a csellóval Nicket, a maga teljes valójában. :



Ha valaki kedvet kapott és nincs ötlete a film beszerzését illetően, érdeklődjetek egyetlen drága Öcsémnél, ki segít kiküszöbölni eme technikai hátráló tényezőt. (bocs Tomi!!)

Drága Mindenki!!!

Újra jelentkezem.. De egyelőre csak EmZÉperIksZ terjedelemben.

Bár már csütörtökön lesz négy hete, hogy a székhelyem visszakerült az Atlanti-óceán nyugati partjához, rengeteg helyen jártunk, sok mindent láttunk és nem tudtam volna tartani érdemben az iramot, hát ezért hallgattam azóta.

Az ide út zökkenőmentesen ment. És az, hogy az új tokommal szemtől szembe találkoztam a new york-i reptéren óriási mosolyt varázsolt az arcomra és megnyugvást, hogy nem keveredett el sehol a 7000 km alatt. Ezennel 10 év együttműködés után az előző kék dobozomat nyugdíjaztatom, ami végigjárt velem jó pár országot, kalandot, történést.. :) Ez a kis fiatal szürke pedig hihetetlenül könnyű és még annyi jó tulajdonsága élvezem most újonnan :)

A megszokása annak, hogy újra itt vagyok, messze-messze az origótól - ráadásul egy olyan karácsonyi szünet után, amire csak annyit tudok mondani, hogy életem egyik legjobbja, -szebbje volt, - az segített talán a legjobban, hogy volt átmenet a családi-baráti kör és az egy szál magam vagyok állapot között, mindez Zsuzsi és Jani személyében. Kikkel családot varázsoltunk arra a 12 napra, amit itt töltöttek velem januárban. :)

Rengeteget mentünk és még annál is többet láttunk. Tapasztaltunk igazi amerikai road tripet, motelban éjszakázást, new york-i jazz klub hangulatot, minden féle és stílusú turista busz vezetőt, időjárásból nagyon-nagyon hideget és hideget..na jó, meg egy kicsit melegebbet a hidegnél. Napsütést és hóhullást. Erről a 12 napról fogok majd előre még csak nem is sejthető tempóban irkálni, no meg talán a jelenről is közben paralel beszámolni.

A mait ezzel rövidre is zárom és csak annyi, hogy jól vagyok; a november-decemberi mókuskerék, a karácsonyi sürgés-forgás és az intenzív turistáskodás végeláthatatlan egyvelege, tehát az elmúlt két hónap egyszer s mindenkorra kipihenve. Mindezt sok-sok alvással, alig beszélgetéssel, könyvbe bújással, gyakorlással, majd most a legvégén egy lelépéssel megspékelve (eltűntem 4 napra a "közelben" élő rokonokhoz az előző hétvégén) érzem úgy, hogy sikerült elérni.

Inspiráltan, tettre készen, erővel telve (amire pedig vigyázok, hogy minél tovább ki is tartson) vetem bele magam a következő 4 hónapba.

Sok puszi Nektek és vigyázzatok Magatokra!!!