Ember tervez...

.. egy olyan napot, amin eredetileg bementem volna New Yorkba járkálni, talán megnézni valamit, aztán Kristinával egy elsős csellista lánnyal összetalálkozunk és együtt becélozzuk a Brooklyn Barge-ot ( a kis hajót, ahol a kamarazenekarral koncerteztünk még decemberben) és meghallgatjuk Nick szonáta estjét.
De nem így lett. Az idő szürke volt és nedves, kedvetlen, így inkább halasztottam máskorra a városban lébecolást, és későbbre az esti koncertre való indulást. Kora délután telefonált Júlia, az itt élő magyar, 17 évesen még az '50-es években kitelepült özvegy hölgy, hogy ha terveztem esetleg a koncertet estére, akkor szívesen bevisz, ha más is jönne, befér a kocsiba, csak induljunk el hamarabb, mert nem akar nagy dugóba keveredni.
Újra-újratervezés, 4-kor "nem baj, ha hamarabb ott leszünk, legalább megvacsorázunk." alapon indulás. Bő óra múlva már ott voltunk a bárkánál, Júlia pedig nemes egyszerűséggel beinvitált minket a közvetlen mellette lévő étterembe, mindez a Brooklyn híd lábánál képzelhetitek milyen panorámával bír .. illetve mi más egyébbel.
Órákon keresztül vigyorogtam, mert folyamatosan dolgoztam fel, hogy hol vagyok és milyen körülmények között. Az asztalokon elvégzendő utolsó simítások miatt leültünk a bárpulthoz, két deci bor, Júlia koktélt rendelt, majd arra gondolt, milyen vicces lenne felhívni Nicket, hátha itt van már.. telefon, de a telefonszám még kis kézzel írt telefon-noteszből. "Hálo, Nick?? Itt Júlia.. képzeld itt vagyunk a ... már nem emlékszem a nevére ... étteremben és éppen a harmadik italomat iszom... nem, nem vagyok egyedül, itt van két tanítványod, át tudsz jönni?.. ok, remek. Bye-bye." A nő karakter, de fura is, töri egy kicsit a magyart és nem beszél sokat, de attól az egy korty Cosmopolitan-tól úgy megeredt a nyelve, hogy én komolyan a könnyeimmel küzdöttem :) harmadik ital - hehh... később tényleg eljutott a harmadikhoz is. Nick jött, vigyorog, mint a vadalma - tegnap előadta, hogy mit is gondolt akkor.

A vacsora fenséges, a kiszolgálás eszméletlen, a boros és vizes poharainkat folyton utántöltötték, ha kimentem a mosdóba, mire visszaértem az ölemre kerülő szalvéta sok-sokszögű alakzatra összehajtva várt, a széket alánk tolták. A kilátás csupán... :

A koncert klassz volt, inspiráló, mosolyogtató és annyit mondtam Nicknek gratuláláskor, hogy nagyon örülök, hogy ő a tanárom. Nyilván millió dolláros vigyor az arcomon, mert feldobott a koncert szakmai-lelkileg (ezt a szót akkor most szabadalmaztatom), az azt megelőző három órát meg talán érthető, hogy nem letörten konstatáltam, hogy a vacsora nem egy hot-dog volt egy sarki árus mellett az esőben. Nick tegnap kamara zenekari próbán nagy hévvel "említette" meg, hogy: és képzeljétek Tündi és Kristina eljöttek a koncertemre,...hmm.. ittasan..
Melléfogott, de sebaj, tudja ő és mindenki, hogy nem voltunk azok, csak így viccesebb és szerzett egy hatalmas nevetést, azzal, ahogy azt előadta.